November 29. szerda

A szerda nagyon hasonlóan alakult, mint előző héten, rohanás, és az órák után utazás…

Reggel rápillantottam a mit kell elintézni indulás előtt papírra, és eszembe jutott, hogy be kéne menni a kortepohjai irodába, hogy szóljak, hogy mikor költözök ki, mert itt azt írták, hogy ha nem szólunk egy hónappal előtte, akkor fizetni kell a következő hónapot is. Bár nekem a suli fizeti a szállást, és ők biztos küldték a kiköltözés időpontját is, biztos, ami biztos gondoltam be kéne nézni, nehogy valami baj legye, utána meg fizethessem a 180 eurót. Ezt pedig még reggel el kellett intéznem, mert délután utaztam Pisák Pistiékhez Kuopióba, mikor visszajövök meg már december lesz.

Az iroda 8-kor nyitott és gyorsan beugrottam. Persze nekem ráért volna, mert megvan, hogy meddig fizetik, így csak gyorsan kitöltöttem egy lapot és már kész is voltam. Gyorsan begurultam a suliba, nehogy elkéssek. Mikor odaértem, csak egy lány volt a teremben, hirtelen azt hittem, hogy elmarad az óra, aztán rájöttem, hogy megint korán jöttem, az óra csak féltől kezdődik.

Ezután megtartottam felejthetetlen prezentációmat egy nagyon elvont műről, így a legutolsó mondatom az volt, hogy: és meg lehetett érteni, amit mondtam??? Azt állították, hogy igen, én pedig el akartam hinni:)

Ezután rohantam a family bisnessre az Agórába. Persze a beadandót nem tudtam megcsinálni, de ráér dec. 15-ig. Utána bementem Pirjohoz hálózsákért, visszavittem a könyvet a könyvtárba, majd rohantam ebédelni. A második németóra után kimentem a vonatállomásra, megvettem a jegyemet és már indultam is.

Kuopio északkeletre van tőlünk és egyszer át kellett szállnom. A másik vonat késett. A kijelző viszont intelligens és folyamatosan helyesbít, hogy mikorra fog érkezni. Ezt akkor vettem észre, mikor már elég sokat várakoztam, egyre sűrűbben néztem a kijelzőre, és nem az az időpont rémlett… Persze megint a rosszabb finn vonattal mentem, ami csak magyar IC szintű, ill. szerintem talán nagyobb és kényelmesebb ülések vannak rajta, amiben aludni is lehetne. És még az első vonaton a kalauz csaj kedvesen szólt, hogy hol kell átszállnom, és hogy melyik vágányról (!) fog indulni a másik vonat.

Két óra múlva meg is érkeztem Kuopióba, Pisti márt várt rám. Egy röpke óra alatt elsétáltunk Andi lakásához. Mire megérkeztünk, már sütötték is a finom palacsintákat, és kezdett gyűlni egy nemzetközi csapat is. Még gyorsan el kellett mennünk Pistivel a boltba, mert elfogyott a sima liszt, és csak olyan volt, ami tele volt óriási magvakkal…

Nyolctól szaunázni mentünk. Náluk egy kicsit más a rendszer. Pénzért kell időpontot lefoglalni, így szerdánként egy órát csak az övék. Persze a fürdőruhát otthon hagytam, de megoldottam, merthogy vegyesen mentünk, fiúk, lányok együtt.

Szauna után bementünk kocsmázni Andival és Pistivel, a többiek nem jöttek. Találtunk egy bárt, ahol kellemesen elvont, nyomokban jazzt is tartalmazó zenét játszottak.

November 28. kedd

Mondhatjuk, hogy a legidegbetegebb napom volt Finnországban…

Úgy terveztem, hogy felkelek, elkezdem csinálni family busniessre a beadandót, aztán mosok, meg megyek órára, aztán olvasok németre, meg összeállítom a prezentációt a könyvből, és este magyar pikkujoulu.

Kilenckor arra ébredtem, hogy nincs nekem tíztől órám? De van, a francba. Szóval elrohantam family businessre az Agorába. Után rohanok haza, mert közben mosnom kell. Persze apróm nincs, a fél eurós, meg majdnem beleszorult a gépbe. Ezután késve elindultam volna finnre, de inkább a boltba mentem, vettem ebédre valót, hazamentem, gyorsan főztem, majd elkezdtem olvasni. Kiderült, hogy a könyvnek csak a fele az a történet, amit olvasok, tehát nyertem egy fél könyvet!!! Juhéééé!

Hatkor elmentem a pikkujoulura. A társaság szerintem évi cukoradagját megitta a glöggivel, olyan cukros, de jól esett. Meg jó volt magyarul beszélni, meg eleve dumálgatni.

Mikor hazaértem, gyorsan befejeztem a könyvet és összeállítottam a prezentációt. Azt meg hozzá se tegyem, hogy a könyv a hadifogságból visszatért német katonák otthontalanságáról szólt, tehát nagyon feldobott a hangulata...

És aludtam!!!!

November 27. hétfő

A mai napom maratoni német olvasásnak volt tervezve. Persze az utazás után kialudtam magam rendesen, nem sikerült korán kelnem.

Még utazás előtt felhívott Kővári Imi honfitársam, akivel még az első magyar találkozón ismerkedtem meg, hogy nincs-e kedvem táncolni hétfőn. Finnországban van egy olyan szokás, hogy a munkahelyen, suliban, vagy csak barátok közt előkarácsonyoznak, amit Pikkujoulu-nak, vagyis kiskarácsonynak hívnak. Karácsony a családé, ez viszont a barátoké, kollégáké. Egy ilyenre hívták meg, mert egy suli olyan csoportjának tartottak magyar pikkujoulut, ahol más kultúrákról tanulnak. Egy lányt is hívott, Csilla-Annát, aki citerázik, ő pedig bőgőzik, így kerültem a képbe, hogy akkor tartsunk nekik táncházat.

Délután öt fele jöttek értem. A kis mazdákkal csak szép, izgalmas emlékeim vannak: aki már ült Lakatos Zolika mellett, az tudja miről beszélek, ill. hogy mi a halálfélelem. Imi mazdája pedig épp fékcsere előtt állt, ami azt jelentette, hogy inkább csak motorfékkel mentünk, mert akkor nem ragadt be a fék, ellenkező esetben förtelmes traktorhangot adott a kocsi:)

Mikor megérkeztünk Korpilahtiba, ami olyan 20-30 km-re van Jvaslylatől, megkerestük a mökki-szauna-közösségiház kategóriájú kis faházikót, ahol tartották a pikkujoulut. Gyorsan próbáltunk egyet, ők is, hogy összepróbáljanak, meg én is, hogy három hónap szünet után felelevenítsem tánctudásomat. Ezután elkezdődött a műsor. Először a finnek zenéltek, majd lehetett enni, inni. Egy szép nagy asztalt raktak középre, és azon volt minden. Na ők úgy gondolták, hogy majd a vendégek vesznek először, a vendégek viszont nem nagyon lelkesedtek érte, mert nem akarták, hogy 20 finn nézze, ahogy a három magyar tömi a képét sütivel. Végül megegyeztünk, hogy akkor közös megrohamozás. Persze míg mi az asztal mellett dumáltunk, a finnek visszaültek a helyükre, tehát mindenki nézte, ahogy a három magyar tömi a képét:)

A sütizés után neki láttunk megmutatni a magyar vírtust. Először játszottak egy kis lassabb zenét, majd egy gyorsabbra bekapcsolódtam. A végén pedig még ráhúztunk egy nagyon gyors részt, had lássák, hogy milyen legínyek vannak a rokonoknál:) Ezután pedig mondtuk neki, hogy akkor most közösen! És ami nagyon tetszett, hogy mindenki felállt, és nem volt az, mint itthon, hogy jaj, nekem nincs kedvem, meg nem tudom…stb. Erre később rá is kérdeztem, hogy csak ilyen jó fejek voltak, esetleg tényleg érdekelte őket, vagy ez ilyen finn szokás, hogy ilyenkor illik felállni, és nem lóg ki senki a sorból. Aki volt velünk finn is meglepődött, mert nem szoktak ilyenek lenni a finnek, hanem kivonják magukat, amint csak lehet. Szóval jók voltunk!!! Persze rendesen elfáradtak, de végig csinálták.

A táncolás után kvíz következett Magyarországról, majd nekünk is csináltak egy feladatot. Finn mondásokat olvastak fel nekünk, és el kellett döntenünk, hogy van ilyen nálunk is vagy sem. Ezen kívül kifaggattak minket finnországi élményeinkről, mik különböznek, min lepődtünk meg, mi tetszett, stb.

Szóval nagyon jó volt, kár lett volna kihagyni, és még van egy napom olvasni… és kaptam finom pogácsát is:)

November 26. vasárnap

Tehát hatkor felkeltünk, hétkor elindultunk, nyolcra megvettük a kompra a jegyet. Nevetséges volt, az utolsó pár percben nyitották csak ki a 3. pénztárt. Lényeg, hogy fent voltunk a kompon. Ez egy kisebb hajó volt, mint amivel Stockholmba mentünk. Na de nem ez volt a legérdekesebb benne. Mindenhol részeg emberek dőlöngéltek, ordítoztak, vagy feküdtek valahol. Annyira undorító volt. Közben megint tengeri beteg lettem, aztán vettem egy kis feles likőrt a boltban, és jobban lettem. A hajón megreggeliztük amink volt.

Három óra múlva kikötöttünk Helsinkiben. Megnéztük a két katedrálist, majd elmentünk pizzázni. Na már kezd elegem lenni a finn pizzából. Vagyis dehogy finn, a komplett pizzaszektort a Boszporusztól keletebbről jöttek alkotják. Na már most még panaszom sem lehet, mert raknak rá feltétet gazdagon, csak mellette meg elspórolják a tésztát (a lehelet vékony nagyszerűen kifejezi), amitől ehetetlenül tömény lesz a feltét. Eddig azt hittem a pizzán a tészta a legolcsóbb…

A tömény pizza és vizezett kóla után elindultunk bejárni a várost. Megmutattuk a kanadaiaknak a pályaudvart, a sziklában lévő templomot. A parlament előtt volt pár ember egy hatalmas transzparenssel és zászlókkal. Talán az EU ellen tiltakoztak. Mivel pont előtte vettünk finn zászlókat, beálltunk eléjük pár poén fotó erejéig.

Ezúttal a Finlandia Hallba is be tudtunk menni. A bejáratnál egy csajszi mondta, hogy van éppen egy tanulj külföldön kiállítás. Megköszöntem és mondtam, hogy pont ezt teszem:) Szétnéztünk az épületben, majd csak megnéztük a kiállítást, ami a legnagyobb északi ilyen fajta rendezvényként volt hirdetve. Na a Debreceni Egyetemen nagyobb van…

Aztán tettünk egy nagy sétát a belvárosban lévő tó körül, és megnéztünk egy gyűrűk ura stílusban épült templomot. Elég monumentális. Tetszett. Képek sajnos nem lettek valami jók.

A fél hetes pendolinóval jöttünk haza, amiről Tamperében át kellett szállni. A másik vonat már hagyományos volt. Vagyis a „legrosszabb” fajta Finnországban, ami magyar IC-t jelent. Csak persze 20-évvel hamarabb megcsinálták (legalább). A probléma vele csak az volt, hogy a pendolinok túlnyomásos kabinnal épültek, a régiek viszont nem, Jyvaskyla előtt pedig elég sok alagút van, így sikerült mindenki fülét kinyírnia a vasútnak. Komolyan rosszabb volt, mint a repülő.

Este hazabattyogtunk Kortepohjára. Mikor megérkeztem, nálunk minden ajtó tárva nyitva volt, égtek a lámpák, mindenhol Paul cuccai szétgórálva, a konyhába be se lehetett menni a szeméttől, Paul pedig az ágyán elaludt a Christől kölcsönkért laptop előtt. Szóval ezért nem akartam én kedden takarítani…

Mikor felébredt elmesélte, hogy volt Tamperébe kábelt venni a laptopjára, de a bolt két perccel hamarabb bezárt, mint ahogy ő odaért:)

.

.

A komp teteje.

.

.

.

Ez már Helsinki.

.

.

.

A fehér katedrális belseje.

.

:)

.

Ő az a gyűrűk urás templom...

.

.

Kedvenc reklámom:))))

.

.

.

Az említett templom belseje.

.

November 25. szombat

Elég soká sikerült felkelni, én még azt hittem reggelizni mentünk, de kiderült hogy már ebédelünk:) Utunk a Krompressorba vezetett, ahol hatalmas palacsinták közül lehet választani. Van sós és édes is. Én sajtos-baconöst ettem, és nem bántam meg. Mikor fizettünk, Krista kérte a pultos csajt, hogy mutasson már neki érmét, mert eddig nem találkoztunk eggyel sem. Még a kétkoronás is papír, pedig az kb. 30 forintot ér. Ekkor egy lány, aki mellettünk várakozott, adott nekünk pár érmét, tök kedves volt tőle.

Ebéd után elindultunk bejárni nappal is az óvárost. A képek majd mesélnek helyettem, nem nagyon lehet leírni… szép és kész. Már volt karácsonyi vásár is, ahol szerencsére találtam pár szép ajándékot:) Meg ki volt írva, hogy lehet kapni alkoholmentes forralt bort. Persze a nagyokos észak-amerikai elmagyarázta nekem, hogy hát addig forralják, míg ki nem megy belőle. Na már most: 1. ki olyan hülye, hogy ezt tegye, 2. meg ugye pazarlás. Egyébként sokkal valószínübb, hogy a Finnországban glögginek hívott italról van szó, ami kb. forralt bor ízű, de mégsem abból van és alkoholmentes (amíg az elmés finn bele nem csurgat egy kis vodkát:) ). Mivel a glöggi nem mond semmit a német turistának, szépen lefordítják neki. A városháza nagyon tetszett, bár először azt hittem egy templom, és nem messze tőle van is egy nagyon hasonló templom.

Gondolom meg sem lepődik senki, ha azt mondom, hogy a két kanadainak az volt a legnagyobb élmény, mikor véletlenül rátaláltunk a kanadai nagykövetségre:)

Itt is voltunk ortodox templomban, amivel szemben van a parlament, ami még mindig nem az igazi, de könnyebben rájön az ember:) Egy másik templomba is benéztünk, aminek a falait régi családi címerekkel díszítettek. Igen pazarul néznek ki.

A városnézés után elmentünk egy boltba venni vacsorának valót, mivel senki nem akart vagyonokért enni. Chrisről tudni kell, hogy gyűjti a söröskupakokat. A gyűjtési szenvedélye végül egy komplett észt sör-piacikutatást eredményezett:) Bár kicsit kiábrándító, hogy a 12 féle sört két gyár készíti.

A söröket kártyázás közben sorban elfogyasztottuk. Megtanultuk az asshole nevű kanadai játékot, ami magyarul seggfejet jelent. Aztán megtanítottuk őket lórumozni, mivel ez Ausztriában is ismert, bár ott szabad csalni… bár nem tudom, úgy mikor lesz vége a játéknak, ha mindenki feltart… na mindegy. Egy idő után Mark indítványozta, hogy térjünk vissza az asshole-hoz. Merthogy, ő kanadai, és nem szeret gondolkozni… kösz! Sztereotípiák pedig vannak!!!

A kínálati oldal kielemezése után elindultunk a név nélküli bárba. Mikor kifele jöttem a wc-ből, eljött mellettem két jómunkásember, és csak egy pillanattal később esett le, hogy mit is hallottam:
- Má’ mindenhó’ vótun…
- Itt lesz mán…

Mikor hazamentünk, eldöntöttük a másnapi programot, mivel érdekellentétek voltak. A kanadaiak a negyed kilences komppal mentek volna, mert még nem látták Helsinkit, mi Chrisszel viszont már voltunk ott, és inkább még Tallinnban járkáltunk volna az óvároson kívül, és így csak a fél ötös komppal mentünk volna. Végül beleegyeztünk a reggeli indulásba. Ekkor volt négy óra…

.

.

.

.

.

Városháza és karácsonyivásár.

.

Imádom a vízköpőket:)

.

Glöggi a kézben.

.

Nem ez lesz az ajándék, nem kell megijedni:)

.

Chris ugrik...

.

Toronydíszek Tallinból... köszönet az összevágásért Jencinek:)

.

.


.

Az óváros bejárata.

.

.

.

.



.

Ezt rejtett kamerás rendszerrel kkészítettem, mivel elvileg tilos volt képet készíteni, azért ilyen...

.

.

Fejlődik!

.

Az észt sörkínálat:)

.

November 24. péntek

Mivel déltől ment csak busz Tallinnba, volt időnk elkészülni, még msnezni is tudtam Fruzsival.

A buszállomásra menet beugrottunk megint a boltba, majd átvágtunk a piacon, ami nagyon izgalmas. Persze itt is ment a cigit, cigarettát duma, úgy, hogy a kanadaiak újabb szép keleti blokkos érdekességgel találkozhattak. A hentes szekció akkora egyébként, mint a komplett debreceni piac. Szóval szerintem egy piac sokat elárul egy országról:)

A buszállomás még jobban balkánias. A buszra most is kellett legalább egy fél órát várni, persze szakadó esőben, szélben. Az út kb. öt óra volt. A határnál hamar átengedtek. A kanadaiak mindig azzal voltak odáig, hogy ők kapnak pecsétet, mi meg nem. Hátrányos helyzetű eu-polgárok vagyunk Chrisszel.

Mikor megérkeztünk Tallinnba, gyorsan megkerestük a buszt, amivel egy darabon kellett mennünk a leírás szerint a hostelbe. Az operánál szálltunk le, így indítványoztam, hogy elég belvárosnak néz ki a környék ahhoz, hogy innen már gyalog menjünk, mivel egy vilire át kellett volna szállnunk. Így egy szép nagy sétával el is jutottunk a hostelig. (Alig vittünk cuccot (az enyém kb. 3,8 kg volt), így gyakorlatilag mindegy volt , hogy lerakjuk a vagy sem.)

Már Rigán is látszott, hogy fejlődik nagyon, egyre nőttek ki a földből a magas épületek. Ez Tallinnra még jobban igaz. Nagyon mehet oda a külföldi pénz, gondolom a finnek jól lerohanták. Minden nagyobb finn üzletlánc megtalálható, meg persze termékek hada. Például a finn újságoslánc, a K Kioski is ott van mindenhol, csak lehagyták a végéről az i-t.

Ja igen, észt nyelv. Úgy néz ki, mint ha fognánk a finnt, és beleoltanánk a németet. Így nem polissi van, hanem politsei. Van bürojuk is. Szóval elég nagy német hatás van a nyelvben. (Mintha ránk nem hatott volna:) ) Chris persze nagyon élvezte, le is akart fényképezni egy rendőrautót, de nem nagyon láttunk. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy bementünk az óvárosba, és ki se mozdultunk onnan, annyira szép.

Aszongyák, a Baltikumban ez az óváros maradt meg a legszebben. Ezt tanúsíthatjuk is. Igaz sajnos ez az árakon is nagyon jól lemérhető. Miután megkerestük a hostelt, ami ugyancsak nagyon meg volt reklámozva (amelyik irányból mi jöttünk, csak a csengő feletti kis hostel feliratot lehetett csak felismerni), elindultunk vacsorázni. Olyan árakkal szembesültünk mindenhol, hogy egy órát biztos bolyongtunk, aztán visszamentünk az első helyhez, amit Beer Hause-nak hívnak, és azontúl, hogy angol neve van, egy echte osztrák bierstube hangulatot sikerült odacsempészni vele Tallinn belvárosába. Csak tudnám minek????? Mi ugyanis úgy gondoltuk, hogy ha már Észtországban vagyunk, akkor észt kaját eszünk (hülyeség tudom). Egyébként azt hogy osztrák és nem német, onnan tudtuk meg, hogy mikor egy banda játszott (szerencsére a jódli kimaradt), Chris felkiálltott, hogy ez az ő dialektusa…

Különben elment a hely, volt vagy 6 féle házisör, mézestől a barnáig mindenfajta. Ezenkívül voltak olyan előételek, amikkel már jól tudtunk lakni, de még nem voltak egy ökör ára. Én speciel négy fajta kolbászból álló tálat választottam, valami lencsekörítéssel. Az biztos, hogy elég brutális kaják vannak, hús hússal persze, hogy az ember az első falatnál tudathasadást szenved és nagy izzadt, sörhasú részeg németeket lát mindenfele jódlizni és üvöltve énekelni, literes korsókkal a kézben. Sör nélkül biztos nem lehetett volna megenni, olyan zsíros volt, mikor pedig megmutattam Jitkának a képet róla, csak egy nagy fúúúúúj tudott mondani…

Mikor megettünk, megittunk mindent, és már tele volt az agyunk füsttel, elnéztünk az első észt pub-ba, a Hell Huntba, amit még Rigában ajánlottak nekünk. Őszintén megmondom, hogy az első szó hallatán többre gondoltam 13 évnél, de nem az. Mikor megláttam az 1993-as évszámot, néztem még egy ideig, hogy nem 1893-e, de nem. Na mindegy. Az meg, hogy miért pub, főleg nem tudom, mert semmi pub-ra emlékeztető nem volt benne. Szóval az első észt pub megnevezésben az észt teljesen helytáll:) A csapolt házisörük viszont ízlett (és korrekt árban volt), a fotelek kényelmesek voltak, szóval a hely maga tetszett.

Még pár szót írnék a hostelről is, mivel nagyon jó volt, leszámítva, hogy nem lehetett kinyitni az ablakokat, így egyrészt még úgy is meleg volt a második este is, hogy már megérkezéskor elzártam komplett a fűtést, másrészt jó lett volna szellőztetni. De a szoba csak négyünké volt, meg szépen fel volt újítva. Mindig lehetett teát csinálni, amit ki is használtunk. Markot pedig megtanítottuk felhúzni az ágyneműhuzatot (ugye milyen izgalmas kanadaiakkal utazgatni?!),

Ami pedig még meglepett, hogy a balti államokban a virágpiac éjjel is nyitva van.

Ja és végre láttam igazi utánfutós buszt!!!

.

.

.

Éljen a leleményes igénytelenség...

.

Az óváros.

.

Karácsonyi vásár.

.

A városháza.

.

.

.

.

.

.

.

A főtér.

.
zwöfisch:)

.
Koleszterintámadás:)
...vagy a németek bosszuja az elvesztett porosz területekért:)

.Az első észt pub... haha

.

.

.

November 23. csütörtök

Nincs jobb, mint arra ébredni, hogy a Rakovszky forgalma dübörög az ablakod előtt. Kb. ahhoz tudtam hasonítani. Egyébként egy dormitoryban voltunk, vagyis közös szoba, ócsóé’. Rajtunk kívül ketten voltak a szobában. Teljesen rendben volt a hely, még netezni is lehetett ingyen. Az ágynemű viszont kissé műanyag volt, amire akkor jöttem rá, mikor betakartam magam és hirtelen világos lett. Hát szikrázik, van ilyen:) Reggelre persze jól beleizzadtam.

Mikor végre elkészültünk, elindultunk felfedezni a várost. Szerencsére ezek a hostelek tele vannak a turisztinfó prospektusaival, így gyorsan talál az ember leírást a városról, ill. ajánlott városnéző utat.

Először elmentünk reggelit venni a mellettünk lévő bevásárlóközpontba, ahol kellemes sültkolbász-szag terjengett. Már itt éreztem, hogy „keletebbre” mentünk (ami egyébként nyugat, de apróságokkal nem foglalkozunk:) ). Mivel az óriási plázában egy darab padot nem találtunk, kénytelenek voltunk a parkban reggelizni, kellemes esőben. Ezután elnézünk liftezni a hotelbe, ahol a SkyLine Bar is van, hogy megnézzük a nappali kilátást. Nem csalódtunk, szépen belátható az egész város. Utána elkezdtük városnéző túránkat.

Nem messze van egy függetlenségi emlékmű, ami még a szovjetek előtt készült, és még ők sem merték elbontani, de találóan utazási irodának hívja a nép, mivel virág vagy koszorú elhelyezése egyenes út volt Szibériába.

A városnak számomra kissé közép-európai, kissé balkán hangulata volt. A villamosok jó lepukkantak, járdasziget nincs a megállókban, az emberek a járdán vagy az úttesten várnak (ki hol). Van troli is! A német prémium autók száma pedig eddig számomra nem ismert méreteket öltött. Az utolsó taxi is merci volt, nagyon sok a 90-es évek bálnamercije.

Az óváros szép nagyon. Azon már látszik, hogy Hanza-város volt valamikor. A parlamentet viszont nem vettük észre:) Számomra a parlament az olyan szép, nagy, olyan parlament… mint amilyen a miénk. Már legalább kétszer elmentünk mellette, mikor rájöttünk, hogy az egyik visszafogott régi palota a parlament. Azért persze megbocsátottam nekik:) (Képválogatás közben jöttem rá, hogy lehet, hogy mégiscsak látnunk kellett, hogy melyik épület a parlament, mert az egyiken hatalmas lett zászlók vannak, meg ott volt őrségváltás is. Elég esélyes rá. De akkor meg a térkép és a leírás volt rossz, ill. az az épület sem különlegesebb a másiknál.)

Az óváros szélén, már a folyóparton van a kommunizmusra emlékező múzeum. Nem mentünk be, de kívülről is mindent elmond: durva időszak volt! Nem tudjuk miért, de a város tele volt a lett zászlókkal. Az utolsó oszlopra is zászló volt tűzve. Valami ünnep volt, vagy csak mindig kint vannak, mint Romániában?

Voltunk pár templomban is. Először egy ortodoxban, amelyeknek tetszik a sajátos hangulatuk: kissé sötétek, sok arannyal, jellegzetes illattal (tömjén, ugye?), meg a sok vékony, magas gyertyával…

Aztán benéztünk egy szép régi katolikusba is, aminek az előterébe sajátos módon beköltözött a szocreál építészet (sajnos), ill. pofátlanul magas volt a belépő (sajnos), hogy itt meg is álltunk. Aztán végül a dómba bejutottunk, de belülről nem olyan impozáns, mint kívülről.

Mikorra befejeztük a túrát, már persze sötét is volt, meg kezdtünk éhesek lenni. Elhatároztuk, hogy megkeressük azt az éttermet, amit az egyik kis brosúra ajánl, hogy háromszintes, és echte lett ételek hada vár minket. Nos, ez egy szórakoztató központ kint a város szélén, ahova egy zsúfolt villamoson mentünk. Ahogy Mark lelkesedését néztem, ilyet se látott még:)

Lidonak hívták a helyet. Egy szép nagy kétszintes rönkházat kell elképzelni (egyik végén egy szélmalommal), aminek mi a pincéjébe mentünk, mivel ott voltak a lett specialitások. Nagyon hangulatos volt a hely, mint egy régi pince (csak pár éves lehet a hely), téglás, boltíves fajta. Volt élőzene is, és hatalmas választék, ami Marknak hatalmas dilemmát jelentett. Aki ismer, tudja, hogy időnként rendesen el tudok veszni, ha választani kell, de ő még nálam is rosszabb:) Amire nem számítottam, hogy három hónap finn koszt után elszoktam a zsíros ételektől. Ahogy láttam, másnak is gondot okozott, mert Chris, mikor befejeztük a vacsorát, megjelent négy feles vodkával. Ettől függetlenül az étel finom volt. Ettem egy kis rántott garnélát fokhagymás pirítóssal, és valami göngyölt halat.

Ezután átültünk a zenekarhoz közelebb, és míg a mosdóba mentem, a többiek elmentek venni bort, mikor pedig visszaértem, egy Egri Merlot fogadott!! Nagyon jól esett tőlük:) Úgy hogy boroztunk, dumáltunk, ücsörögtünk, Krista és Chris még táncoltak is…

A buszra hazafelé vagy 20 percet simán vártunk, majd visszamentünk vele a belvárosba. Chris nézett az egyik műsorújságban egy olcsó belvárosi bárt, ahová beültünk. Épp végzett egy jazz csapat, kár… Mikor meguntuk, visszamentünk a szállásra, de Chris és Mark még visszamentek kocsmázni, mi Kristával elég fáradtak voltunk és elmentünk aludni…

.

.

. Riga felirat az egyik tőzfalon:)

.

Riga tornyai. A közelebbiről nekem Moszkvai épület jut eszembe.

.

Az ortodox templomban.

.

Valami nagyon érdekes:)

.

Múlt és jövő...

.

Az említett utazási iroda.

.

Ezmiez???

.

Óvárosi tér.

.

Erre az épületekre kicsit rátelepszik a szocreál csuda.

.

A szovjet uralomra emlékező múzeum. Nem az a barátságos fajta...

.

Vili:)

.

Az egyik parlamentnek esélyes épület előtti park:)

. És a tornyának a teteje.

.

Az egyik múzeum falán lévő élmunkások.

.
Az egyik templom oldala. Ennél fenebbről nem igazán lehetett jó képeket csinálni, olyan rossz volt az idő, meg a fényviszonyok.

.
A legöregebb házak.

.
A macskás ház.

.

Ez az egyik kis palota, ahonnan a "német időkből" irányították a várost

.
Egy siemens reklám... sajnos a mellette lévő dómról nem sikerült ilyen jó kép:(

.

A vacsi.

.
Magáért beszél:)

.

Borat:)

.